Miben rejlik az autentikusság?

Amikor meghallom ezt a kifejezést nem pusztán csak a hitelesség és a valódiság jut eszembe, hanem az egyediség is. Mindenki őrülten egyedi akar lenni, én is, de mit jelent ez valójában? Egyáltalán, hogyan kivitelezhető az egyediség ebben az igen csak uniformizált, sorozat gyártott világban? És különben is, nem mindenki eleve egyedinek születik? Mert ha igen, akkor mégis mit kellene megvalósítani?

Sokszor egyszerre beszélünk általánosságban az emberről vagy emberi természetről és arról, hogy egyénenként mennyire különbözünk. Erre a legtökéletesebb példa talán az, amikor látunk valakit egymagában vagy tömegben működni. Számtalanszor előfordul, hogy egy önmagában józan gondolkodás módú ember micsoda állattá változik egy dühödt tömeg közepén. Már az is furcsa, hogy a tömeget, mint olyat nagyon gyakran egyesszám első személyben emlegetjük, mintha egy önálló entitás lenne és valljuk be, az is.

Ám ezt a bejegyzést kifejezetten az egyénnek és nem a tömegnek szeretném szentelni. Mi az tehát, egyedinek lenni? Egyedinek mondhatom-e a törekvésem arra, hogy pl. minimalista életet éljek, ha a közvetlen környezetemben nem is, de amúgy milliókat mozgat meg szintén ez a gondolat? A nőnemű embertársaim közül vajon kitűnök-e a még mindig, mondjuk úgy fiús természetemmel, hogyha tomboyok tucatjai rohangálnak szerte a világban? És még sorolhatnám.

Egyediséget, autentikusságot az ember legfeljebb szűkebb környezetében érhet el. Hiszen akiket jobban ismer, azokhoz tudja mérni magát. Az engem körülvevő közeghez és azon belül is a legtöbb egyénhez képes talán különc vagyok, de ha távolabbra tekintek, az egyediségem már nem is annyira különleges. Éppen ezért azt hiszem, az igazi egyediség mégis csak a nüansznyi dolgokban rejlik. Vegyünk pl. két festőművészt. Mindketten mondjuk realisztikus stílusban ugyanazt a csendéletet festi és látszólag ugyanolyan minőségben, azonban ha nagyítóval vizsgáljuk a képeiket, láthatóvá válik az ecsetvonásaik különbözősége.

Az előbbinél sokkal triviálisabb példával élve, ha százan megnézzük a moziban ugyanazt a filmet, akkor valójában százféle filmet látunk. Elég csak egy minimális eltérés két ember szemléletmódja között, az egyediség megvalósul. Mindezek után érdemes egyáltalán olyasmire törekedni, ami eleve adott? Mert hát ez az egész autentikusság dolog, kicsit csalfának tűnik.

kopasz nő graffiti előtt
Kép: Frank Busch, unsplash.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..