Blogélesztő jegyzet

Tagadhatatlan, hogy egy ideje nem írtam már és nagy kihagyás után ez az első életjel, amelyet digitális lenyomatként itt hagyok az Internet forgatagában. Természetesen ez koránt sem az utolsó… Ha régi látogató vagy, láthatod, hogy a blog designja megváltozott, egyfajta tavaszi megújulás jegyében. A változással együtt járt a menüpontok leegyszerűsítése is, úgy gondoltam, nem lesznek a továbbiakban alkategóriák, hisz úgyis ott vannak a címkék, ha egy téma hovatartozását árnyalni akarom a későbbiekben.

Ennél bővebben a külsőségekről nem szándékozom írni. Ugyan nem hátrány, ha egy blog (még ha csak hobbiból írt is) kellemes designnal operál, de valljuk be, a tartalom fontosabb. A témaköreim gyakorlatilag alig estek át változáson, de észre vettem magamon, hogy elkezdtem ugyanazon témákat ismételni. Erre bizony ügyelnem kell a jövőben. Bizonyos időközönként a megújulás mondhatni elengedhetetlen.

Írni vagy nem írni

A blogger lét mint olyan, még mindig elgondolkodtat. Valahányszor azt mondom valakinek, hogy blogot írok, gyakran az első kérdése, hány olvasóm van. Miután azt mondom, kb. 10-15, nem győzöm magyarázkodni, arról, hogy valójában nem ez számít… ezt aztán vagy ki tudom fejteni bővebben vagy sem (sokszor attól is függ mennyi teret hagy nekem a beszélgető „partner” és mennyire akarja a saját hangját hallatni). Azonban a  válaszomat követő, mondhatni rendszeres értetlenkedést nem tudom mire vélni. Persze az embernek szüksége van valamennyi sikerélményre vagy visszajelzésre a külvilág felől, de valóban annyira kardinális dolog ez, ha egyfajta szenvedélyről van szó?

iras

A gondolatok formába öntése maga már egy hatalmas élmény, ahogy végre látom magam előtt, mi zajlik bennem… sokszor azonban ez némi elégedetlenséggel jár, elsősorban gondolok itt arra, ha érzelmek kifejezéséről van szó, mert valahogy akarva akaratlanul mindig sikerül picit visszafognom magam. Valahogy sosem tökéletes a (digitális) papírra vetett szó. Sose adja vissza teljesen azt, ami belül van. Bizonyos szempontból talán jobb is így, mert – és itt kezdődik a bloggerkedés finomhangolása – ami ide kikerül az nem olyan, mintha az asztalfióknak írnál.

Az önkifejezés szabadságával együtt kell járjon a felelősségvállalás. Persze bármiről lehet írni, csak az a kérdés, hogyan, hiszen nem túl szerencsés ha ártok vele másoknak vagy magamnak. Megalkuvás lenne? Lehetséges, azonban magam inkább ésszerűségnek és előrelátásnak nevezném. Arra már ki sem térve, milyen minőséget képviselnek az írásaim. Ezeket a tényezőket a továbbiakban is szem előtt fogom tartani. De nem azért kezdtem írni, hogy a blogolásról blogoljak, így tehát a következő post már egy igazi bejegyzés lesz.

2 Comments

  1. szerintem ez is egy igazi bejegyzés,,,, jó, hogy újra itt…

Szerinted?