A Moldva partján jártam

Két hete ért végett prágai utazásom és talán azért mert kicsit halványult az élmény vagy mert a szűkös öt nap alatt annyi mindent láttam, hogy utólag fejben rendszerezni szinte lehetetlen, de nem fogom tudni ebben a bejegyzésben visszaadni az utazás élményét. Minden esetre nem művészettörténeti ismertetőt készülök lejegyezni, hanem inkább hangulatokat, pillanatokat kísérlek meg rögzíteni, már amennyire ez lehetséges.

Sokan hasonlítják Prágát Budapesthez, pedig egészen más, nem csak azért mert tisztább és rendezettebb, hanem az atmoszférája köszönő viszonyban sincs a mi fővárosunkéval. Az emberek úgy általában véve nyugodtabbak, persze ők is rohannak a dolgok után, de nem érezni azt az erőteljes stresszt, ami sajnos annyira jellemző a legtöbb pestire. Plusz pont, hogy elég sokat mászkáltunk a városban a szélrózsa minden irányában, a gyalogos átkelőknél csak elvétve fordult elő közlekedési lámpa és mégsem akart minket egyetlen autós sem megölni. Azért a vezetési stílus már önmagában elég sok mindent elárul egy adott város lakosainak mentalitásáról. Prágában még le sem teszed a lábad a zebrára, de az autós már a túlsó sávban megáll és megvárja, amíg átérsz.

Prága persze ennél jóval többről szól, azonban tagadhatatlan, hogy egy város hangulatát nagyban meghatározza az ott élő emberek viselkedése, a dolgokhoz való viszonyulása. Azt vettem észre, hogy a prágaiak többnyire le tudják tenni a napi gondokat munka után. Sokakat láttunk (persze külföldieket is) parkokban üldögélve, heverészve, akár társaságban, akár egy jó könyvel. Az a benyomásom, hogy tudnak lazítani, ezt igazán eltanulhatnánk tőlük.

A Károly hídon innen és túl

Hétfői napon érkeztünk és ugyanazon a héten pénteken már indultunk is haza. Nem volt túl sok időnk mégis egész sok mindent láttunk turisták által frekventált és kevésbé frekventált helyekből egyaránt. A Károly híd és környezete valóban Prága ikonikus helyszíne, de koránt sem ér itt végett a városnézés. Úton-útfélen egy műemlék, egy kis park, szó szerint egymást érik a látnivalók és úgy általában minden belátható távolságra van egymástól, egyszóval emberléptékű város.

Ha minden egyes épületet felsorolnék, amit láttunk iszonyú hosszú lenne a lista, ezért is emelném ki a gótikus épületeket, na meg azért mert ez a kedvenc építészeti stílusom. Fenn a várban magasodik a Szent Vitus-székesegyház, egy őrületesen nagy, az egekbe törő épület, mellette állva érti meg igazán az ember a gótikát. Ennek a stílusnak elvileg az volt a célja, hogy a szemlélődő tekintetét az ég felé vezesse és pl. a Szent Vitus vagy a Týn-templomnak ez abszolút sikerült. A templom belsejében a színes ablakok játéka a napfényben pedig szemet gyönyörködtető. Mondanom sem kell, rengeteg fotót készítettem, a látogatás végére már be is állt kicsit a nyakam, mert hát a gótika már csak ilyen, felfele kell nézni.

Rengeteget gyalogoltunk többnyire hegyre fel vagy hegyről le, de mindenképp megérte. Majd a nap vége felé betértünk egy megfizethető vagy olcsó étterembe és ettünk valami helyit, természetesen knédlivel és egy korsó sör kíséretében. Ami egyébként a sört illeti, ha Prágában jársz nem igazán tudsz mellé nyúlni, a legkommerszebb sörök is kiválóak és az általunk is ismert nevek, mint a Pilsner vagy a Staropramen tökéletesen más, mint amit nálunk kapni a boltokban, fényévekkel jobb.

Végezetül, ha csak egyetlen helyszínt vagy látnivalót emelhetnék ki Prágából, az határozottan az Orloj, más néven az asztrológiai óra lenne. Ehhez még csak hasonlót sem láttam sehol. Pontosan nem tudom meghatározni miért fogott meg, miért ragadta el úgy a figyelmem, de nem egy szokványos szerkezet az biztos és egyáltalán nem úgy kell értelmezni, mint egy normál órát. Kicsit olyan, mintha nem evilági objektum lenne.

Összegezve

Minden épületben érezni az évszázadokat, ez nem pusztán csak annak köszönhető, hogy a második világháború során nem bombázták porig a várost, hanem annak a gondosságnak is, amivel őrzik a prágaiak a műemlékeiket. Mindezzel együtt vagy épp ennek ellenére abszolút nem kelti valami öreges, sznoboknak való város hatását. Éppen ellenkezőleg, energikus és fiatalos.

2 Comments

  1. Azta, nagyon jó fotók <3

  2. Köszönöm, bár épp arra gondoltam, milyen életlenek.

Szerinted?