Sarusuberi: Miss Hokusai (2015)

Nem tagadom eléggé vegyes érzelmekkel jöttem ki az Urániából a 13. AniLogue zárófilmje, a Sarusuberi: Miss Hokusai vetítése után. Azóta is egyre inkább azt súgja valami, hogy az alkotók túl sok mindent akartak beleszuszakolni a kerettörténetbe és végül túlnőtt rajtuk az egész projekt. Úgy is mondhatnám, hogy megbosszulta magát a téma.

Történet

A sztori végtelenül egyszerű, tulajdonképpen ez egyfajta portré a festő Hokusai lányáról, O-Eiről, aki apjával él egy fedél alatt Edo (a mai Tokió) városában, nem minden konfliktustól és súrlódástól mentesen. Aztán ott van O-Ei húga, akivel csak nagyritkán találkozik az édesapjuk, aki amúgy sem tűnik családcentrikus karakternek.

Katsushika Hokusai rendkívül tehetséges és ismert művész, aki játszi könnyedséggel festette meg Bodhidharma portréját egy hatalmas felületen, de nem okozott nehézséget számára verebeket festeni egy rizsszemre sem. Képei Európában olyan alkotókat ihletettek meg, mint Monet, Klimt, Renoir és van Gogh.

Kép: jrock247.com

Igazából ha ennél többet árulok el, akkor már kissé spoileres lenne a bejegyzés. Annyit még leírhatok, hogy a sztori érinti a szellemvilág lényit is, ami Japánban amúgy át- meg átszövi a sintoizmus hagyományait. Tulajdonképpen érdekes motívumnak találtam, hogy a művész, mint olyan, pontosabban az igazi művész kapcsolatot tud teremteni a szellemlényekkel. Ez némiképpen a nyugati hagyományban is megjelenik: aki igazi, értékes alkotást hoz létre az afféle mágus, közvetítő egy magasabb rendű, szellemi világ és a mi materiális világunk között.

Kivitelezés

A grafika miden kétséget kizáróan nagyon igényes és szemet gyönyörködtető, erről nem is lehet többet írni. Ellenben a zene itt-ott meglehetősen zavaró volt a filmben. Nem bánom, ha megfűszerezik az adott művet egy kis anakronizmussal, de ebben az esetben rosszul jött ki a lépés. Volt egy-egy olyan jelenet ami alá sikerült egyáltalán nem oda illő aláfestést keverni és ez bizony negatív hatással volt azokra a képsorokra.

Summa summarum

Ha szereted az igényes animéket, mindenképpen ajánlom megtekintésre, viszont a sztorit illetőn nem érdemes túl sokat várni tőle. Tekints rá inkább úgy, mint egyfajta életképekre a 19. századi Edoból, ill. egy híres festő és családja életléből.

2 Comments

  1. Egyetértek, kicsit tartottam is tőle, hogy akkor most csak én voltam ennyire béna a filmhez, vagy tényleg semmiről sem szól? Az utóbbi úgy tűnik nálad is befigyelt és hát igen. Kijöttem a moziból és hőbörögtem rajta, hogy mi az, hogy tényleg sehova sem tartott a történet.
    A pozitívum a látványvilág, tisztes iparos munka – ahogy azt mondani szokták. Egyenletes animáció és tiszta karakterrajzok. Jó volt az áthallás a “Nagy hullám” kapcsán is (ugye Hokusai legismertebb műve).
    És igen, a zene, ha megmaradt volna a trailer elejéről ismert, tradicionális japán dallamvilág mellett, akkor oké. De hogy mi a fenéért kell minden egyed filmbe és animébe szerződtetni egy jpop vagy jrock bandát, hogy fogyjon a lemezük, mint betétdal? Itt elég fájdalmas lett, főleg a nyávogás a stáblista alatt, ehh. Kihagytak egy jó ziccert, ez van.

    • Sajnos egyértelműen többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ráadásul itt nem lehet a kulturális különbségekre fogni a hibáit, mert már láttam jó pár animét, aminek a sztorija európai szemmel is jól felépített, van füle, farka, viszont ennek a filmnek nincs. Mondjuk el lehet mélázni a hangulatán meg filózni a szimbolikáján, de ennyi. Kár érte. 🙁

Szerinted?