Ígérgetések tanulsága

Nem emlékszem rá, hogy tettem-e valaha fogadalmat új évkor vagy ha mégis, akkor azt egy percig sem gondolhattam komolyan. Általában véve nem tartom szerencsés dolognak a fogadkozásokat, hova tovább eskütételeket. De nem akarok ilyen súlyos szavakat használni, vegyük csak szimplán az ígéreteket.

Az ígéretekkel az a baj, hogy sokszor kimondjuk és azzal menten levegővé válik. Ha nem érzed magadban, mélyen belül, hogy márpedig amit megígérsz magadnak vagy másoknak, azt biztosan véghez is viszed, akkor inkább ne ígérj semmit.

Erre sajnos volt, hogy ráfáztam én is. Csak egy egyszerű példát hoznék fel: ismerősömnek még tavaly ősszel megígértem, hogy a honlapja magyar szövegét lefordítom angolra. (Nem mintha ő ne tudná megtenni, egyszerűen csak nagyon sok a dolga.) Lelkesen rábólintottam és tényleg komolyan is gondoltam, hogy most aztán remek fordítói munkát fogok végezni. El is készítettem az első menüpont szövegét, ám amikor ismerősöm lektorálta, nagyon csalódott voltam magamban. Majdhogynem kezdhettem előröl az egészet.

A lényeg, hogy már csak akkor ismertem fel a fordítói munka nehézségeit, amikor már belefogtam. (Azóta sem készültem el vele.) Az alapvető probléma az volt, hogy olyan valamire bólintottam rá, amit valójában fel sem tudtam előre mérni. Azóta persze levontam a tanulságot, hogy hirtelen felindulásból nem érdemes ígérgetni, mert könnyen csalódást okozhatunk magunknak és másoknak.

Ami a (nem határidős) fordítást illeti, azt tervezem, hogy idén összehozok valamit a becsület kedvéért, de sajnos már csak ez utóbbi mozgat, az igazi lelkesedés már tova illant. Szóval, csak csínján az ígéretekkel, mert még a végén valami olyasmi mellett kötelezzük el magunkat, amit nem is akarunk igazán.

kézfogás
Kép: rawpixel, unsplash.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..