“Menj a Fényhez”

Sajátos műfajt képvisel az Irodalmi Dub Techno, amelynek már önmagában az elnevezése is valami szokatlanra utal. Sajátossága nem másból ered, mint, hogy irodalmi művek szövegét használják fel a zenéhez. Talán elképzelhetetlennek hangzik, hogy a Dub Techno és a hangoskönyv részletek hogyan férhetnének meg egymás mellett. Az eredmény viszont egy nagyon is évezhető és elgondolkodtató alkotás. Mindezek mellett remek lehetőség a szépirodalmi művek népszerűsítésére.

Ugyanakkor ez a videó már évek óta nagy hatással van rám. Képes újra meg újra inspirálni, emlékeztetni, hogy érdemes haladni az Úton. Ezért is osztom meg szeretettel, hátha mások is erőt merítenek belőle.

Csendes őszkezdet

Mintha minden elcsendesedne és lelassulna kicsit. Nagyon szeretem a nyár energiáját, a perzselő napot és azt a különleges élet teliséget, amit ilyenkor érezni a levegőben. Legalábbis normális esetben érzek… sajnos az utóbbi időben mintha kiégtem volna. Tavasszal nem tudtam örülni a virágzó cseresznyefáknak, nem volt semmi szerelem a májusban és …

A háború utolsó napja (CGI rövidfilm)

Rendkívül sötét jövőt jósol az emberiség számára a Last Day of War c. 3D animációs rövidfilm, amelyet Dima Fedotov készített.

Az emberiség történelmének utolsó fejezete egy végzetes háború, amely során miden emberi lény életét veszti, de a harcra és pusztításra programozott gépek még tovább működnek. Amikor pedig már az utolsó bombázó gép is lezuhan, véget ér a háború a mesterséges intelligenciák számára is.

Ezzel azonban még koránt sincs vége a kisfilmnek, de nem akarok konkrétumokat írni. A lényeg, hogy számomra azt sugallta a végkifejlet, hogy az élet mindegy milyen formában, de állandóan jelen van.

Megint Líthas

Ha június, akkor Líthas! Na jó, a valóságban még nem ennyire bejáratott, rutin szerű a program, de idén vettem rajta rész másodszorra és biztos vagyok benne, hogy koránt sem utoljára. Hogy mi is ez az egész? Mindjárt kifejtem egy kis könnyed élménybeszámoló keretében. Mi a Líthas? Nos, ez az a …

Októberi jegyzet

Ha erdőben vagy parkban, ligetben jársz és elég figyelmes vagy, meghallhatod a fák hangját. Sokat tűnődnek az életen, az emberi léten különösen, hiszen figyelnek bennünket és nem értik különös gondolatainkat, cselekedeteinket. Ilyenkor ősszel ugyan csendesebbek, majd a tél közeledtével egyre inkább elhalkulnak. Száraz leveleikben az idő zörög, ahogy elhalt hámsejtekként, …