Találkozásom a zennel, Vol. 2.

Azért térek vissza hozzájuk, mert elengednek. Nem karámba akarnak terelni, hanem engedik, hogy a saját utamat járjam. Ugyan ha a meditációs terembe lépek, vannak bizonyos szabályok. Azok viszont nem szigorúbbak annál, mint, hogy ha vendégségben járok, nem megyek be sáros cipővel a nappali közepébe. Olyan közösség ez tehát, amely nem akarja uniformizálni a tagjait, hanem tiszteletben tartja azok szabad akaratát.

2013 őszén találtam rá az Eredeti Fény Közösségre és kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de azóta is tagja vagyok. Olykor elcsatangolok, időnként jobb szeretek egyedül meditálni. Majd egy idő után, ha elfáradtam, visszatérek a közösségbe és annak tanítójához, hogy erőt merítsek, inspirálódjak. Mert hát valljuk be, időnként kell a szellemi üzemanyag.

A zen titka

Nos ez az miről nem lehet beszélni, nem lehet definiálni semmilyen nyakatekert mondatszerkezettel. Csak azt tudom elmondani, amit számomra jelent a zen és ez nem más, mint a tisztánlátás. Amikor sikerül legalább megközelíteni a jelenlét állapotát – mert hát valójában elérni igen csak nehéz – kitisztul a szem és az elme. Nem gyártom senkire és semmire a címkéket, elsorvad az ítélkezés és csak látok. Ez elsőre passzivitásnak hangozhat, pedig pl. a konfliktusok kezelésére is kiválóan alkalmas. Akárcsak az Aikido esetén, a mozdulatlan éberségből a kellő pillanatban vezeted vissza önmagára a támadód energiáját.

Ugyan még nem sikerült elsajátítanom, hogy egy-egy váratlan helyzet ne érjen sokkhatásként. Azonban ha sikerül átverekednem magam az érzelmeim dzsungelén, ki az értelem napfényére, ahol tisztábban látom a szituációt, onnan már csak egy karnyújtás az előbb leírt szennyeződésektől mentes szemlélődés. Hiszen az érzelem és az értelem egyaránt befolyásoló erők, de a tisztánlátás nem akar sem hozzáadni, sem elvenni a jelenségekből, ill. a jelenségekhez. Csak a megfelelő helyzetfelismerésből következhet a megfelelő döntés és cselekvés. Ennek az elsajátítása számomra mindennél fontosabb, hogy ne marionettbábúként rángasson az élet vagy ha úgy tetszik, ne feledkezzem bele teljesen a mátrixba, hanem tudjak belőle kiszakadni.

Nincs titok

Sokan nagyon misztikus és bonyolult, hova tovább múzeumba való, elvont rendszerként tekintenek nem csak a zenre, de minden filozófiai irányvonalra, jöjjön az bármely égtáj felől. Igen, valóban lehet csűrni-csavarni, szétanalizálni atomjaira mindent és ettől tűnik megfoghatatlannak. De a zen egyszerű, mint a bot. Azt mondja, az ég kék, a fű zöld. Az elme tiszta mint a tér, tiszta, mint a tükör, ha piros jön, pirosat mutat, ha fehér jön, fehéret mutat.

Tehát lásd a dolgokat úgy ahogy vannak és kész, neked nem kell ítélkezned, még azt sem kell eldöntened, hogy az adott jelenség vagy szituáció, esetleg személy jó vagy rossz. Hiszen ami jó az egyiknek az rossz lehet a másiknak, holott ugyanarról a valamiről van szó, legyen az egy munkahely, anyagi helyzet, párkapcsolat, akármi. Nem kell a zent tehát elemezni, kiforgatni, egyszerűen csak nézd meg, hogy mi ez és ha úgy érzed, talán neked is ez lehet az utad, de természetesen kizárólag szabad akaratodból.

Írhattam volna magáról a közösségről vagy a templomról a Pilisben, de most csak ezt a kis szeletkéjét tudtam átadni a nagy egészből, ami meghatározza a benső világom. Ez az irányvonal sokszor elhalványul, azonban újra meg újra felerősödik, megjelenik a kezdő szellem. Magam sem tudom miért, de érzem és tudom, hogy folytatnom kell, mert nem akarok árnyak és illúziók között vergődve élni.

Szerinted?