Ghost in the Biorobot

Van, aki fel sem veti a kérdést, viszont akadnak, akik elméjében újra és újra fölmerül: van-e az embernek lelke? Nyilván nem én vagyok a megfelelő személy, aki erre megmondaná a konkrét választ (ha létezik egyáltalán olyan), de tagadhatatlan, hogy nem egyszer elmerengtem/merengek a kérdésen és kialakult bennem egy szubjektív nézet, amit máris kifejtek egy röpke bejegyzés erejéig.

Az előző postom kommentjében egy blogger kollegina (ha fogalmazhatok így), Tücsi vetette fel a témát, legalábbis utalt rá. Remélem nem gond, ha ide is beidézem: „Valójában az emberi érzelmek sem többek mint programok…A kémia csodája….Nem evolúciós származék, hanem tökéletes bio-robot.. Bennem még mindig a “lélek” valósága a kérdés.”

Engedelmével most erre reflektálnék, mert nagyon izgalmasnak találom a felvetéseit, de mennyünk szépen sorjában.

Érzelmek kémiája

Eszem ágában sincs szembemenni a tényekkel, tudományosan bizonyított, hogy egy-egy érzelem bizonyos hormonokhoz meg ilyen-olyan biokémiai koktélokhoz köthető. Pl. ki ne ismerné az ún. boldogsághormont avagy az endorfint, ennek termelődésére derűsen érezhetjük magunkat. Igen ám, de bennem a következő vetődik fel a „tyúk vagy a tojás” analógiájára: Honnan lehetünk biztosak abban, hogy nem a már megjelent érzelem hatására termelődik az adott hormon? Persze tételezzük fel, a kettő jelenség közti időkülönbség érzékelhetetlen. Tehát nem a biokémia ellen vagyok, csak mi van akkor, ha fizikai valóságban megjelenő változás már egy tünet?

Programozott biorobot

Így igaz, az emberi test egy tökéletesen működő szerkezet, legalábbis alapkoncepciójában véve az, itt nem térnék ki a különféle születés óta fennálló betegségekre. Nyilván ez utóbbiaknak is meg van a maguk oka, de ez a bejegyzés nem erről szól. Alapjaiban tehát maga a tökély oly annyira, hogy felvetődik a Teremtő kérdése is. Ezúttal azonban ezt sem tárgyalnám, helyette inkább azt kérdezném, van-e ennek a biorobotnak lelke? Szóval a hardware-t már látom, na és a software?

Ezt a biorobotot csak beprogramozták vagy maga a programozó lakik benne? Tehát programoztak vagy én vagyok a programozó? És különben is ki az az én? Vicces kérdések, ugye?

Szerintem…

Van lélek. Hogy mi rá a bizonyíték? Kinézek a fejemből. Nem a szemem néz ki, hanem én, akiről nem tudom micsoda. A szem csak eszköz, ami továbbítja az agynak a látottakról az infót. Az agy pedig ugyancsak egy eszköz, mi értelmezi a szem felől érkező impulzusokat. Na de ki az vagy mi az, aki/ami minderre, a külvilágra rácsodálkozik? Ez az, amit mindenkinek magának kell eldöntenie.

Több a kérdés, mint a válasz, de ilyen és ehhez hasonló témák esetében ez várható volt. Ti mit gondoltok?

2 thoughts on “Ghost in the Biorobot

  1. …a lélek ténye igazolt..
    szerintem az igazság odabent van és mindenki megtudja, ha “méltóvá” válik rá.
    Én józan paraszti megélésekből rakom össze a “valóságom”, nem hagyom ugyan figyelmen kívül a tudományos megállapításokat, de nem kezelem tényként. Néha annyira látom….de nincsenek szavaim rá, vagy talán nem szabad leírni még, hogy mit élek át az “igazságok” megélésekor…. (általában sokkol…elég gyenge az idegrendszerem 🙁 )

    szerintem nagyon jó téma, nagyok jók a kérdések…

    1. Na igen, a kérdések… jobbnak láttam végül inkább lazára, nyitottra venni a figurát, mint sem kinyilatkoztatni. Ilyen jellegű témáknál mindenképpen fontos a rugalmasság. Véleményem persze ilyenkor is van, de nem érdemes másokra erőltetni.

Szerinted?