YearCompass 2015│2016

Tavaly év végén hallottam először az Évrendező füzetről, más néven a YearCompassról. Ahogy a címe is mutatja ez a kis ingyenesen kinyomtatható füzetke arra való, hogy lezárjuk magunk mögött az óévet és terveket szövögessünk az újévre.

Ugyan nem szokásom ilyen nagy távlatokban előre gondolkozni és az újévi fogadalmakat is csak holmi haszontalanságoknak tartom, mégis úgy döntöttem, hogy kinyomtatok magamnak is egy példányt. A kitöltésével jócskán elcsúsztam, mert enyhén szólva ilyen-olyan személyes okokból nem indult valami gördülékenyen az év, de most január 8-án elkészültem vele és gondoltam leírom róla a véleményem.

A YearCompass első fele a 2015-ös év lezárásáról szól, egy kis naptárlapozgatással indítva, sorra véve a fontosabb, meghatározóbb eseményeket. Aztán kategóriánként (pl. magánélet, munka, pihenés stb.) vehetjük sorra mi minden történt velünk az elmúlt egy évben, különféle kérdésekre válaszolhatunk és így tovább és tovább.

A problémám az volt ezzel a résszel kapcsolatban, hogy meglátásom szerint vannak olyan dolgok az ember éltében, amelyeket nem lehet egyetlen tollvonással csak úgy lezárni. Bár meglehet, túl komolyan vettem ezt az egészet, ugyanakkor nem mindig akartam igazán mélyre menni. Nem fogtam fel miden részletet véresen komolyan, előfordult, hogy egy-egy kérdést meglehetősen felületesen válaszoltam meg, azt írtam le, ami elsőként az eszembe jutott. Utóbbi persze nem feltétlen baj, hiszen felfogható egyfajta intuíciós gyakorlatként is.

Visszanézve a fenti bekezdést, annak ellentmondását, úgy érzem valóban ez a kettőség zajlott bennem, miközben az elmúlt éven merengetem, ami koránt sem volt egy egyszerű év. Pozitív jelenségek is voltak 2015-ben, de azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy sokan elmentek szűkebb és tágasabb, ismerősi/rokoni körömből egyaránt. El is neveztem a múlt esztendőt „Anubisz évének”. Az ember ilyenkor hajlamos azt hinni, hogy mások számára sem volt fényesebb a tavalyi év, de példának okáért volt olyan bloggertársam, aki kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodott. Ez furcsa mód kicsit vígasztal, mert azt sugallja, hogy az a sok negatívum, amit tapasztaltam egy hullámvölgy volt és törvényszerűen jönnie kell a hullámhegynek is. Úgyhogy bizakodom.

Minden esetre akár könnyen elhanyagolható, akár komolyabb megoldatlanságokról van szó, valóban hasznos, ha néha leülünk és sorra vesszük őket, ami által tisztábban láthatjuk, mi az ami még befejezésre vár, mi az amin dolgoznunk kell. Mindezek fényében talán kicsit egyszerűbb letisztázni magunkban, hogyan is tovább.

Az új év neve avagy varázsigéje nem más, mint az „inspiráció”. Egy-két korábban abbahagyott tevékenységet, mint a karate, gitározás, rajz újra kezdtem, de ahhoz, hogy fennmaradjon ezek iránt a lelkesedésem, hatalmas nagy inspirációra van szükségem, amit leginkább a zene (mostanában elsősorban Sakamoto Ryuichi és Estas Tonne szerzeményei) tud belőlem kiváltani.

Rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi években (ami alatt kb. egy öt évnyi periódust kell érteni) rettenetesen kiégett belőlem minden motiváció, minden inspiráció (ennek apropójáról majd később regélek) és a tavalyi év második felében kezdem érezni, hogy újra éledezik bennem valami. Na és mi lesz belőle? Arra természetesen majd az idő adja meg a választ.

2016-ot azzal a zeneművel köszöntöm, ami a múlt évben leginkább elvarázsolt:

Szerinted?