Illúzió

Vannak időszakok, amikor egyszerűen képtelen vagyok írni, máskor meg van a téma, de vagy nem mélyedtem bele eléggé vagy csak még nem érzem elérkezettnek az időt, hogy szavakba foglaljam. Ilyenkor jól jön egy kis külső segítség, konkrétan a WordPress Daily Prompts oldalára gondolok, ahol minden nap megjelenik egy-egy hívó szó, ami elindíthat egy gondolat menetet. Néha napján felkeresem az oldalt, hátha találok egy érdekes szót, kifejezést. Ma is így tettem és ez a hívószó az illúzió volt.

Mi is az illúzió?

A helyett, hogy levenném a polcról az értelmező kéziszótárt inkább rögvest a saját benyomásimmal kezdem. A szó hallatán több minden jut az eszembe. A Maya fátyla a keleti tanításokban, amely eltakarja szemünk elől az igazán fontos dolgokat, az idő, az álmok, az élet… sok mindent nevezhetünk illúziónak. Nemhogy egy blogbejegyzést, de sok száz oldalas könyveket lehetne írni a témáról.

Mindent egybe vetve valahol ott ragadnám meg az illúzió lényegét, hogy mindig az elmében keletkezik. Na persze mi van akkor, ha maga az elme is csak illúzió. Ha ezen a vonalon indulok el, az maga a végtelen. Hiszen azt mondom, az illúzió hozza létre az illúziót és így tovább, ez kétség kívül a végtelenbe mutat. Így hát jobbnak látom visszatáncolni innen, mert ennek a bejegyzésnek sose lesz vége. Lám, bizonyos esetekben mégis csak jól jönnek a keretek.

Mindennapi illúzióink

Ugorjunk akkor neki még egyszer. A legkézzelfoghatóbb mindennapi illúzióink nem mások, mint a projekcióink és tévképzeteink. Írok pár példát: „Ha én ezt mondom, akkor ő azt fogja mondani, mert úgysem ért meg sosem.” „Erre meg arra biztos az fogja reagálni, hogy…” „Nem értheti, mert férfi/nő/fekete/fehér stb.” „És egyébként is a férfiak/nők/feketék/fehérek mind ilyenek meg olyanok.” Sajnos az emberek 80%-a ilyen sztereotípiákra, előítéletekre építkezik. De jobb kifejezést mondok, alszanak és ilyen tévképzetekkel teletűzdelt, hamis világot álmodnak. Mondanom sem kell, hogy ezzel az a gond, hogy ártanak vele nem csak másoknak, de saját maguknak is.

Bevallom magam sem vagyok vétlen, esetemben olyan szituációkról beszélhetünk, amelyekben már előre „megjósolom”, mint fog reagálni a másik. Természetesen mindig a lehető legnegatívabb forgatókönyvet teszem az első helyre, aztán a pozitívabbakat, ha eljutok odáig. Azonban rendszerint már a negatív annyira magával ránt, hogy fel sem merül a kedvezőbb kiment gondolata. Vagy ha mégis legfeljebb csak érintve azt, mondván, „na jó, lehet, talán mégis…” Triviális élethelyzet, de ez is illúzió, mert hát lehet nagyon okos következtetéseket levonni, de olykor bizony előfordul, hogy akár régi-régi ismerőseink is meg tudnak lepni.

Meg kell hagyni ezek a kis következtetések és spekulációk biztonság érzetet adnak, még ha tudjuk, nem 100%-os megbízhatóságúak, akkor is. Azért ez nehezebb, mint sakkozni, mert míg a játékban korlátozottak a lehetőségek, addig ez életben majdhogy nem végtelenek. Persze itt akkor jöhet egy kis valószínűség számítás, esélylatolgatás, de akkor sem fogunk tökéletesen biztosak lenni az események kimenetelében. Ezt sokszor nehéz elfogadni.

A lényeg, hogy amit ez előbbiekben felsoroltam mind-mind az elmében születnek, gondolatok és mint mondják, vagy te irányítod azokat vagy azok téged. Valahol itt kezdődik az illúziók legyőzése.

2 Comments

Szerinted?