Csendes őszkezdet

Mintha minden elcsendesedne és lelassulna kicsit. Nagyon szeretem a nyár energiáját, a perzselő napot és azt a különleges élet teliséget, amit ilyenkor érezni a levegőben. Legalábbis normális esetben érzek… sajnos az utóbbi időben mintha kiégtem volna. Tavasszal nem tudtam örülni a virágzó cseresznyefáknak, nem volt semmi szerelem a májusban és a nyár csak úgy betolakodott, minden átmenet nélkül. Nem értem, mi történt.

Talán kezdek öregedni vagy csak a fásultság erősödik fel bennem időről-időre. Viszont most ez az őszkezdet kifejezetten szép. Nem akar rögvest a nyár arcába csapni, hagy neki teret, hogy elfáradjon. Ha jobban belegondolok, valójában az évszakok váltakozása puszta illúzió, maga a tavasz változik nyárrá, a nyár ősszé, az ősz pedig téllé. Formák, energiaminőségek váltakoznak, de a felszín alatt ott marad az a valami, amit képtelen vagyok megnevezni.

Most tehát éppen ősszé válik a nyár. A változással együtt érkezik az érzés, hogy igazán most érdemes újra kezdeni. Tudom, igazság szerint minden órában, minden percben felvethető a kezdő szellem, de amikor a külvilág is jelzi, hogy eljött az idő, valahogy ez az egész felerősödik. Tulajdonképpen egyfajta biztatás érkezik kívülről.

Ilyen ez az idei őszkezdet, nem olyan látványos és lendületes, mint amikor tavasszal bolydul a természet, de mégis biztat, hogy egy újabb lépést tegyek előre valami felé. Talán befelé, önmagam felé. Izgalmas lesz ez a lombhullatós időszak.

2 Comments

Szerinted?