Alternatív szépség és a tattoo

Már régóta forgattam magamban a témát mire végül leültem és nekiláttam ennek a bejegyzésnek. Mindenekelőtt fel kell tennem magamban a kérdést: Tulajdonképpen mi a szépség? Azt szoktam mondani, nem a szépet keresem, hanem a különlegest. Utóbbi kifejezés a saját olvasatomban az átlagos elvárásoktól eltérőt jelent.

Óráspalkátok modelljei és nem az intelligenciájukról elhíresült celebek hirdetik a szépséget. Azt harsogják: Nők és férfiak figyelem, ez a mi elképzelésünk, tessék hozzáigazodni! Persze nagy ívben szarok rájuk, de sajnos azt veszem észre, hogy nagyon sokan akarva, akaratlanul bedőlnek nekik. Természetesen ez sem több holmi marketingnél, hiszen ennek hatására megkezdődik a méregdrága ruházati, kozmetikai és egyéb hasonló cikkek koránt sem tudatos fogyasztása.

A legtöbben hajalmosak furcsán tekinteni azokra, akik a sztenderdek követelését hajlandóak figyelmen kívül hagyni és hova tovább a külsejükkel is igyekeznek kifejezni önmagukat. Részemről az önkifejezés elsődleges formáját a művészetekben látom, legyen az vizuális, írott vagy bármilyen megnyilvánulás. A fizikai külsővel való önkifejezést is respektálom ugyan, de számomra csak az előbbi után következik a sorban.

Tetoválás napjainkban

grace_neutral

Kétségtelenül önkifejezési forma a tetoválás, ami manapság futótűzként terjed és olykor magam is eljátszom a gondolattal, hogy varratok egyet. Azonban amikor a sokadik tetovált ember jön velem szembe az utcán, fölmerül a kérdés: Valóban annyira különleges az ilyesmi? A válaszom, igen is és nem is. Igen, mert (jó esetben) mindenki kifejezetten az egyéniségéhez illő szimbólumot, mintát örökítheti meg magán, amely valóban hozzá tartozik. Ugyanakkor nem különleges, mert mára már közhelyessé vált és a szomszéd Marika néninek is van tetkója.

Vannak azonban kultúrák, ilyen pl. Dél-Korea, ahol a tetoválás társadalmi szinten még koránt sem elfogadott és csak a szubkultúrák sajátja. Dél-Korában csak az válhat tetováló művésszé, akinek orvosi végzettsége van, így rengeteg alkotó kényszerül illegalitásba vonulni. A legtöbb koreai, de elsősorban az idős korosztály a bűnözőkhöz köti a tetoválást, sajnos nem teljesen alaptalanul, azonban az idő előrehaladtával be kell bizonyosodnia, hogy ez egy elavult látásmód.

Alternatív szépség al’a Grace Neutral

Itt lép be az angol származású tetováló művész és aktivista a képbe, Grace Neutral, aki Szöulban járva készített dokumentum filmet a K-Pop, a plasztikai sebészet és a tetoválás témáját körbejárva. A hölgyről azt érdemes még tudni, hogy testét extrém tetoválások, arcát különböző formátumú hegek díszítik (vagy épp torzítják, kinek mi), nyelve kettévágva, szemében kék tetoválótinta. Az első benyomásom róla az volt, hogy miért tette ezt magával, aztán rá kellett jönnöm, hogy ő így érzi jól magát.

Ezzel meg is állapítottam magamban a szépségideálom. Azokat az embereket látom igazán szépnek, akikről sugárzik, hogy jól érzik magukat a bőrükben. Amit ő és a hozzá hasonlóan önmagukat felvállalók képviselnek nem más, mint az alternatív szépség. Amely kifejezést egy kicsit szomorú is, mert az „alternatív” jelző kifejezi azt, hogy a sztenderdtől eltér, márpedig a külső megjelenésnek alapvetően vétek sztenderdeket szabni.

Leben und leben lassen

Mondja bölcsen a német, de attól tartok ettől még nagyon távol vagyunk. Minden esetre az ún. alternatív szépségek segítenek tovább rombolni a címkéket és előítéleteket. Támogatásra méltónak tartom a törekvésüket, hiszen ők menthetnek meg minket az egyformaság korától. Hogy szélsőségesek lennének? Nem hiszem, mert ők pont olyanok amilyenek lenni szeretnének, se többek, se kevesebbek.

Kép: ahistoryofweedcraft.tumblr.com

2 thoughts on “Alternatív szépség és a tattoo

  1. érdekes, de engem soha nem vonzott a tetoválás…semmilyen formában, ellenben rajzolgatni szoktam ide-oda magamra..aztán szépen lemossa az idő… Ez a lényeg, ahogy változunk úgy változnak a jelképeink…viszont, ha hozzánk nőtt a jelkép, korlátok közé szoríthat…én így hiszem.

    1. Valami ilyesmi a hezitálásom oka (a már-már közhelyessége mellett), csak ezt prózaibban fogalmaznám meg: mindig kicsit más valami érdekel, más valami vonz. Tehát nincs mese bizony számításba kell venni azt is, hogy mi változunk, na de a tetoválás az nem tud velünk változni. Persze itt is felfogás kérdése az egész. Van aki nem csinál belőle ügyet, ha már nem azonosul úgy a tetoválásával mint eleinte, akkor régi önmaga emlékeként fogja fel és varrat magára egy másikat valahova. 🙂 Szóval ezt is egyénje válogatja, minden esetre úgy vagyok vele, hogy elhamarkodottan, elkapkodva nem szabad csináltatni.

Szerinted?