A vélemény olyan, mit a…

Korábban is, de főként az elmúlt napokban lettem figyelmes arra, miként tudja felborzolni az emberek nagy többségének kedélyét egy-egy úgynevezett „véleményvezér” kirohanása. Legutóbb Barok Eszter blogján találkoztam ilyen bejegyzéssel, amelyben – teljesen érthető okokból kifolyólag – felháborodott egy, az anyák napjával vagy inkább az anyasággal kapcsolatos bejegyzésen/megjegyzésen (a melynek szerzőjét itt azért nem tüntetném fel, mert nem kívánok senki számára sem gerilla reklámot csinálni).

Barok Eszter reflektáló írása csak egy példa a sok közül és persze egy pillanatig sem csodálkozom azon, ha ilyen jellegű írások születnek. Az alatta szereplő kommentek is sokat árulkodnak arról, hogy képes belegázolni egyes emberek lelkébe egy-egy rosszindulatú vagy legalábbis szélsőséges stílusban íródott bejegyzés legyen szó akár a nők társadalmi helyzetéről, szerepéről, az anyaságról vagy bármiről. Előbbi témákat csak azért emeltem ki, mert többnyire ezek azok az érzékeny terültek, ahol könnyedén ki lehet csapni a biztosítékot az erre érzékenyeknél.

Véleménye természetesen mindenkinek lehet (az esetek többségében van is), de nem mindegy, hogy azt miképpen tálalja. Azok a bizonyos „véleményvezérek” sokszor tévesen egyenlőségjelet tesznek az őszinteség és a bunkóság közé (az őszinteség kárára), adott esetben sokat torzítva saját kommunikációjukon, majd csodálkoznak ha esetleg félreértik őket.

Azonban vannak félreérthetetlen esetek is és valóban sok ember sérül érzelmileg miatta. Mit lehet ezekkel tenni? Semmit. Meg lehet hallgatni, de ha nem tudsz vele egyetérteni, akkor nem is kell. Felháborodni rajta pedig teljesen felesleges. Nem fogjuk amiatt másként inni reggelente a kávét vagy a teát, mert XY azt mondta a múltkor, hogy bla bla bla. Ugyan már!

El kell engedni azokat a dolgokat, amik számodra egyáltalán nem építő jellegűek. Hidd el, magam is csak tanulom még, de az évek és persze a felnőtté válás során egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy semmilyen változást nem idéz elő sem a gondolkodásmódomban, sem az életvitelemben mások véleménye. Vannak persze személyek, akik inspirálnak, de az más kategória.

Tehát, mi legyen a hangos véleményekkel? Ha egyetértesz vele, akkor minden OK, be is integrálhatod a gondolkodásmódodba, viszont ha nem, akkor egyszerűen csak szard le! Ez a hosszú élet egyik titka.

2 thoughts on “A vélemény olyan, mit a…

  1. éppen ma tanultam ezt meg….
    és pont ezért éreztem tegnap úgy, hogy az egész rohadt élet egy nagy hazugság…
    Az igazság nem odaát, hanem idebent van és marad, ha az nem egyezik másokéval…
    Ennek az egész ilyesfajta létezésnek semmi értelme….biztos vagyok benne, hogy az “ego”‘ mint program, nem alapfelszereltsége az embernek.

    1. Elég sarkosan fogalmaztál, mint oly sokszor. 😉 Remélem nem értelek félre, ha mégis elnézésedet kérem és jelezd felém, kérlek.
      Túlzásnak vélem az egész életet hazugságként felfogni, hosszú távon ilyen gondolattal elég nehéz létezni. Na meg mi az igazság? Hát persze, hogy mindenkinek a magáé. Úgyhogy igen, az igazság idebent van. 🙂
      Ami az egót illeti, mint éntudat, szerintem azért egy elég erős alapfelszereltség. Ez nem feltétlen jelent önzőséget, nem törvényszerűen következik belőle az egoizmus sem, egyszerűen csak a tudat, hogy “én vagyok”, persze, hogy ki az “én”, azt nem tudhatom.

Szerinted?