Shame (2011)

A filmkészítők leggyakrabban a droggal kapcsolatban reprezentálnak különféle elrettentő történeteket, ha a szenvedélybetegségekre és annak súlyos következményire akarják felhívni a figyelmet. Kétségtelen, hogy nem szabad elhanyagolni a témát és nagyon is komolyan kell venni a már kialakult problémát.

Azokkal az emberekkel, akik a drog- vagy alkoholfüggőségben szenvednek, okkal foglalkoznak rengeteget, de mi van azokkal, akik más szenvedélyek miatt kerültek függő helyzetbe? Hiszen a szenvedélybetegség tárgya bármi lehet, pl. szerencsejáték, kényszervásárlás, szex, utóbbiról szól a Shame c. film.

Kép: if.com.au

A szitu…

Történetünk in medias res veszi kezdetét, magát a karaktert eleinte csak egyetlen aspektusból szemléltetve. A film így rögvest ráfokuszál a lényegi problémára és egyben központi témájára, a szexfüggőségre. Azt látjuk, hogy a főszereplő, Brandon (Michael Fassbender) sorra viszi fel nőket a lakására, flörtöl a metrón stb. Tehát a rendező egyből a képünkbe dörgöli, hogy „igen, ez van”, a részből közelít az egész felé.

Később látjuk tágabb perspektívából Brandont, aki egy meglehetősen jólszituált, harmincas éveiben járó, érett férfi, stabil állással, saját lakással New York városában. A felszínen minden szép, minden jó. Később bevitorlázik a képbe Brandon húga, Sissy (Carey Mulligan), akinek a jelenléte tovább árnyalja a sztorit és egyben ő lesz a kapocs a főszereplő múltjával. Ami kettejük közös életét illet, nem tudunk meg semmi konkrétumot, csak érezzük, hogy nagyon sanyarú világból jöttek mindketten, tele feldolgozatlanságokkal.

Vigyázat, egy kis spoiler következik!

A szituáció egyre csak rosszabb és rosszabb lesz. Brandon képtelen egészséges párkapcsolatot létesíteni, miközben láthatóan küzd a szenvedélybetegségével, az egyik pillanatban még kihajigálja az összes pornómagazint a lakásából, de mind hiába, mert a következő pillanatban már megint egy újabb mondjuk úgy, kielégülési lehetőség után kutat.

Igazi ördögi kör és sehol sincs segítség, betegségét több mint valószínű azért titkolja, mert elfogja a szégyen. A filmvége nemhogy a szereplőknek, de még a nézőknek sem ad semmi feloldozást, semmi megoldást. Egyszerűen azzal a tudattal enged el, hogy a probléma folytatódik, ugyanaz a kör kezdődik előröl.

A szexfüggőség nem vicces

Aki pszichológiával foglalkozik tudja, hogy minden szenvedélybetegséget komolyan kell venni, bármi miatt is alakult ki és bármi legyen is az adott tárgy, cselekedet, amelyben a beteg kielégülést keres.

A szexualitást és így a szexfüggőséget még inkább tabu kategóriába soroljuk. Erről nem beszélünk, elbagatellizáljuk, hovatovább kiröhögjük azt, akiről kiderül, hogy a szex jelenti számára a heroint. Éppen ezért fontos ez és a hasonló tabudöntögető filmek. Amikor az élvezet kényszerré válik, ott már nincs gyönyör, csak szenvedés.

Rövid értékelés

Bátor film, merész téma, kiváló színészgárda: 8/10.

Szerinted?