Paterson (2016)

Mindig felüdülés számomra olyan filmekre találni, amelyek nem a gondolkodásra kevés hajlandóságot mutató közönség számára készülnek. A Paterson ugyan nem egy bonyolult darab és kár lenne szétanalizálni, azonban elég mély ahhoz, hogy elmerengjünk kicsit a mondandóján. Ezt most meg is teszem, spoilermentesen.

Volt egyszer egy Paterson nevű kisváros…

Ott élt egy buszsofőr, akit Patersonnak hívtak. Hétfőtől péntekig ugyanazt a rutint zongorázta végig: felkelt, elment munkába, buszt vezetett. Aztán a műszak végével hazatért gyönyörű barátnőjéhez, a kutyájukat megsétáltatta, betért az egyik helyi bárba, ahol ivott egy sört. Ezek után újra hazament és lefeküdt aludni. Ennyi. Mi ebben az érdekes? Semmi.

Ezek olyan hétköznapok, amelyekről a legtöbbünk be tud számolni és egyre csak ismétlődnek, olykor már-már fojtogatóvá válnak, de ott van a választás, hogy miként éljük azokat meg. Paterson monoton életvitelét a versírással teszi elviselhetővé. Helyesbítek, a szemlélődései visznek szint a hétköznapjaiba és azokat papírra vetve alkotja meg első olvasatra egyszerű, ám érdekes képeket festő verseit.

A részletekben rejlik

Általában észre sem vesszük a tárgyakat, az emberek, a környezetünket, amely körbe vesz minket. A film erre világít rá vagyis arra, hogy időközönként érdemes rácsodálkozni akár egy gyufásdoboz szépségére is. Paterson (Adam Driver) képes ezeket nap mint nap észrevenni és megragadni, úgy, hogy akár egy szerelmes verset kerekít ki belőle. Mondanom se kell, ez már nem pusztán objektív szemlélődés, hanem kreatív asszociáció. Főhősünk körül mondhatni minden életre kel.

Hogy Laurát (Golshifteh Farahani), Paterson barátnőjét és egyben élettársát se hagyjam ki, ő egy más típusú kreativitást képvisel. Ő egy igazi ötletgyár, ha az MBTI elméletét be akarnám rángatni a képbe, azt mondanám, igazi extrovertált intuitív. Mindenütt meglátja az új lehetőségeket, a lakásdekorálástól kezdve a muffin sütésen át a zenélésig és ezen ötleti azonnal manifesztálódnak, a külvilág felé tárva azokat.

Ezzel szemben Paterson egy kis titkos füzetbe írja versit, Laura pedig folyton győzködi, hogy publikálnia kellene. Nagyon szép kontrasztot alkot a két karakter minden feszültségtől mentesen, egy olyan ideális állapotot ábrázolva, amikor az ellentétek valóban kiegészítik egymást.

Hangulat

Bármelyik karakterrel könnyen lehet azonosulni, annyira életszerű és emberközeli. Nincs ebben a filmben túldimenzionálva semmi, azt mondja, tessék itt van egy hétköznapi élet… ám megkérdőjeleződik bennem, valójában mi is a hétköznapi élet. A filmben bemutatott kisvárosban mindenki teszi a dolgát, melóznak, bárba mennek vagy moziba, szeretnek, isznak, esznek, alszanak. Mindez csupán csak a felszín, valójában tele van a város egyediségekkel, megismételhetetlen történetekkel. Ezt súgja kicsit a film: nézz bátran a felszín alá!

Megjegyzés

Könnyed, de egyáltalán nem sekélyes, ha szereted a indie moviekat, szerintem ez is az ínyedre lesz. Adam Driverre pedig érdemes lesz odafigyelni a jövőben is, mert már bebizonyította néhányszor, hogy ő nem csak Kylo Ren, hanem annál jóval több.

Értékelés: 8/10


Kép forrása: rottentomatoes.com

Szerinted?