Halogatva a halogatásról

Úgy tűnik, sok blogger életében eljön a pillanat, amikor a halogatásról ír bejegyzést. Ennek számtalan oka lehet: szabadságot vett ki elméjéből minden ötlet és ihlet, esetleg a mindennapi meló mellett már nincsenek plusz energiatartalékok. A magam részéről jelenleg e kettő keverékét élem meg, ill. gondolom már te magad is találkozhattál a klasszikus „majd holnap” jelenséggel.

Majd holnap több energiám lesz, majd holnap jobban tudok írni a kiválasztott témáról stb. Aztán jó esetben persze ráeszmélsz, hogy az a bizonyos megváltó holnap sose jön el… ilyenkor az a legjobb, ha felkapod a laptopod vagy lehuppansz a PC elé és csak írsz, csak írsz. Ne foglalkozz vele mit jön ki a klaviatúra kalapálásból, csak kezd el, a téma egy idő után magától fog megjelenni, aztán ha kedved tartja, a nyers szöveget lehet még finomítani.

Kicsit így írom most én is ezt a bejegyzést. Elegem lett a várakozásból. Rájöttem, hogy sose lesz elég energiám, sose leszek tökéletes állapotban a blogoláshoz. Egyébként megjegyzem, hogy az utóbbi időben kicsit az is visszatartott a publikálástól, hogy miként is fejezzem ki a gondolataim. Nem mintha eddig nem vállaltam volna felelősséget minden legépelt szóért, de mostanában megjelent az olykor enyhe frusztrációt okozó érzés vagy gondolat, hogy nem vagyok elég jó, jobban kell írnom, rendszeresen, mások számára is relevánsabb témákban. Valami ilyesmi, de nem tudom pontosan leírni milyen is volt az érzés és még most sem múlt el teljesen.

Minden esetre olyan sok mindenről szeretnék írni, személyes témákban is (hiszen ez egy amolyan egoblog). Ugyanakkor mindig ott a kérdés, hogy hol a határ a személyesebb tapasztalatok megosztása terén. Ha túl általános vagyok, nem leszek elég hiteles, viszont, ha végletesen konkrét vagyok, akkor a saját privát szférámat sértem meg. Szerintem ezzel elég sok blogger így van.

A kérdés természetesen nem az, hogy közöljem-e nagy nyilvánosság előtt a gondolataim, véleményeim, hanem az, hogy miként. Meg kell tanulnom úgy képviselni magam, hogy közben ne sértsek meg másokat, tulajdonképpen ez nem más, mint az asszertív kommunikáció. Ha úgy vesszük ennek gyakorlására kiváló terep a blog.

Na de elég a halogató szócséplésből. Legközelebb rendes tartalommal jelentkezem. Ez az egész bla-bla amolyan életjel volt a részről és egyben bizonyíték önmagam felé, hogy igenis képes vagyok akár így este, munka után is publikálni. Tehát ha hasonló helyzetben vagy, ne add fel és sose várd a tökéletes pillanatot, csak írj! 🙂

Szerinted?