Amikor egy blogger önkritikát gyakorol

Már nem egyszer olvastam blogolással kapcsolatos hasznos tanácsokat és a többségük valóban az is. Szépen leírják, mit érdemes átgondolni mielőtt belekezdesz, mi legyen a célkitűzés stb., némelyik egész részletesen elmagyaráz mindent, a névválasztástól egészen a címkézésig. Ha mindezek tükrében és önkritikusan tekintek a blogomra, akkor azt látom, hogy igen csak hagy kívánni valót maga után.

Nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy ez a kis virtuális irománygyűjtemény miden, mondjuk úgy „szakmai” kritériumnak megfeleljen, mégis szeretnék egy már-már professzionálisan működő felületet, minőségi írásokkal. Számomra ez utóbbi a blogolás eszenciája, úgy megosztani a gondolatokat, hogy az értékes és élvezhető írások számát gyarapítsa a világhálón és ne a bullshit bejegyzésekét. Bár sok esetben az már a témaválasztáskor eldől, mi az, ami bla-bla és mi az, ami tényleg tartalom, hiszen hiába színvonalas a fogalmazás, ha nincs mögötte semmi.

A „rien blog” ugyan még nincs egy éves, de korábban már vezettem blogot, ilyen-olyan ingyenes szolgáltatások keretein belül. Ennek tudatában azt kell mondjam, már jócskán előrébb haladhattam volna. Itt elsősorban a bejegyzések színvonalára, összeszedettségére gondolok, nem az olvasók számára. Utóbbi, mint tudjuk, csak kellemes mellékhatás. Hiába a saját tárhely és a szuper sablon (thanks Cryout Creations), valahogy mintha még midig kísérleti fázisban tobzódna a blog. Bár, ha jobban belegondolok ennek is van negatív és pozitív oldala egyaránt.

Pozitív, negatív

A folyamatos alakulás, kísérletezgetés jó, mert szerintem sosem lehet elég nyitottnak lenni az új ötletek és megoldások felé. Értem itt azt, hogy ha ránézek a blogomra, mindig van mit rajta csinosítgatni, kicsit kiegészíteni, finomítani. Na és persze mindig van mit tanulni, a WordPresst ugyan már kellő magabiztossággal használom, viszont újra meg újra találkozom olyan apróságokkal, amik korábban elkerülték a figyelmem. Minduntalan ráébredek arra, hogy bizony nem használom ki eléggé a WP adta lehetőségeket és jobban bele kell ásnom magam, egyszerűen azért mert érdekel és szeretném igazán jól kezelni, ja és, hogy sikeres blogger legyek, persze kizárólag mellékhatásként.

A sok-sok variálás és hangkeresés viszont azért nem szerencsés, mert nem csak kiforratlan hatást kelt, de egy kaotikus blog nem jó sem az olvasójának, sem az írójának, hiszen a tetemes mennyiségű, felgyűlt bejegyzéseket később nehezebb rendszerezni. Nem szükségszerű minden áron görcsösen ragaszkodni ezekhez a trendekhez, de egy jól összeállított kategória és címkerendszer nagyon hasznos ki megoldást jelent a blog átláthatósága érdekében. Elárulom, ez most csak szimpla okoskodás a részemről, mert bizony úgy érzem, ez a blogom egyik komolyabb gyenge pontja. Ugyanakkor, – főként, ha kötetlen témákról van szó, minden fajta marketingtől mentesen – azért elég nehéz megmondani egy független, úgynevezett „ego blogról” már jóval előre, hogy miről is szóljon. Hát mindenről, nem?! Hát persze!

Ugyanakkor a vegyes témát is lehet, sőt, mondhatni kell is rovatokba sorolni, hiszen nem lesz két egyforma olvasód, valakit a könyvek, valakit pedig inkább az animék fognak érdekelni.

Mint láthatod ez nem egy tanácsadó bejegyzés, de mindenképpen arra biztatlak, hogy ragadj klaviatúrát ha már nagyon rajtad van az írhatnék és a publikálhatnék! Eleinte érdemes ingyenes tárhellyel rendelkező helyeken blogolni, mint a WordPress.com vagy a Blogger. Kétség kívül, érdemes először felvázolni, miről és miként szeretnél írni, de tényleg csak nagy vonalakban, aztán mindent bele!

2 thoughts on “Amikor egy blogger önkritikát gyakorol

Szerinted?