World Press Photo 15

Nehéz ezekről a képekről írni. Főként, hogy ugye egyetlen egy felvétel felér ezer szóval és ez fokozottan igaz az idei World Press Photo kiállítás minden darabjára. Egymást váltották a megrendítő és elgondolkodtató képek, némiképpen könnyedebb hangulatot csak a sporteseményeken vagy a természetben készült fotók sugároztak. Cikázó gondolatokkal és kavargó érzelmekkel jártam-keltem a kiállításon, mint ahogy eddig mindig, ha sajtófotókat láttam.

Ha jól emlékszem, hogy eddig hány World Press kiállítást láttam, akkor ez talán a harmadik. Mindig az előző év fotói jelennek meg különféle kategóriákban, hol globális méretű, politikai témában, hol egyéni, emberi sorsokat bemutatva. Nem fogom tudni mindet felidézni, de belecsapok a közepébe.

Az egyik vagy ha nem a legfontosabb 2014-es esemény az Ukrajna területén folyó viszályok, amelyeknek még napjainkban sincs vége. Többek között egy csendélet is tartozik a témához: asztal, rajta egy kis tálban barackok, teljesen hétköznapi kép lenne, ha nem borítana mindent por, törmelékek, üvegszilánkok és nem lenne vérfoltos a belógó virágmintás függöny.

Fotó: Sergei Ilnitsky, Oroszország, European Pressphoto Agency

Itt van persze a menekültkérdés: szinte hihetetlen az a levegőből készült fotó, amely egy emberekkel zsúfoltságig megtelt lélekvesztőt ábrázol a Földközi-tenger hullámain. Aztán, csak hogy még madártávlatból szemlélődjünk, láthatunk drón segítségével elkapott pillanatokat is: egy iskola udvarán sorakozó gyerekek, egy esküvő, ahol épp levegőbe lendül a csokor stb. A fotós itt olyan szituációkat keresett, amelyek hasonlóak voltak egy-egy, az amerikai haderő által indított dróntámadások civiláldozatainak éppen akkor aktuális élethelyzetéhez, amikor a tragédia bekövetkezett.

Említettem, hogy világraszóló témákon túl emberléptékben mért történeteket is közvetítenek a fotósok. Az egyik kép azonban olyan jelenséget ragadott meg, amely egyszerre vonatkoztatható az egyénre és az emberiségre. Ez nem más mint napjaink egyik legkényesebb témája, a melegkérdés. Illetve nem kérdés, a homoszexualitás az ókortól, de talán már az ősidőktől fogva egész mostanáig létezik és nincs mese, amíg ember él a földön, létezni is fog. Ideje felnőtt módjára szemlélni ezt a társadalmi jelenséget, számomra legalábbis ezt sugallata az a felvétel, amely egy meleg párról készült. Hogy miért?

A kép eléggé szókimondó, hiszen két csupasz férfit láthatunk, egyik a másik fölé hajol egy félhomályos szobában. Ugyanakkor mégsem akar feltétlen polgárpukkasztó lenni, hiszen a szeméremtájékok árnyékban vannak, a pár a kép alsó felén kap helyet szolidan. A kép nagyobb részét az üres falak és a behúzott függönyök redői töltik be. Sejtető és konkrét, festményszerű és valósághű egyszerre. Azt üzeni, csak láss, ítéletektől mentesen.

Fotó: Mads Nissen, Dánia, Scanpix/Panos Pictures

Összességében a World Press kiállítás egyfajta tükör az emberiség számára. Itt van, nézz bele, ezek vagyunk, ezt csináljuk és az esetek többségében (lásd. háborúk, belviszályok, egyéni tragédiák) az rajzolódik ki előttünk, hogy iszonyú tettekre vagyunk képesek egymással, magunkkal és a környezetünkkel szemben. Szóval rajtunk múlik, milyenek lesznek az elkövetkezendő évek World Press Photói.

A kiállítás még október 25-ig megtekinthető a Néprajzi Múzeumban.

Szerinted?