Megint Líthas

Ha június, akkor Líthas! Na jó, a valóságban még nem ennyire bejáratott, rutin szerű a program, de idén vettem rajta rész másodszorra és biztos vagyok benne, hogy koránt sem utoljára. Hogy mi is ez az egész? Mindjárt kifejtem egy kis könnyed élménybeszámoló keretében.

Mi a Líthas?

Nos, ez az a kérdés, amire nem találtam kielégítő választ az internet berkein belül, legalábbis egyenlőre. Ellenben a Bealtaine-ről találtam egy használható Wiki cikket, ehhez a kelta eredetű ünnephez hasonlítanám a Líthast, melyet minden évben a júniusi napforduló közelében tart meg a Magyar Tolkien Társaság és annak széles baráti köre.

Magát az eseményt úgy kell elképzelni, hogy felmegyünk a budai hegyekben található Kecske-hegyi kőfejtő katlanába, ahol tüzet rakunk, sütögetünk, eszünk, iszunk stb. Tulajdonképpen nem másról van szó, mint egy baráti összeröffenésről. Mégis mi teszi különlegessé, hangulatossá?

Természetesen elsősorban a társaság, de tagadhatatlanul emeli a hangulatot, amikor a katlanban található kőfalon sötétedés után kigyúlnak a gyertyák. Olyankor közelebb jönnek a tündérek, akik valójában nagyon kedvelik az emberi lényeket csak félénkek.

 

Hogy jönnek ide a tündérek?

A Tolkien Társaság egy évben háromszor látogatja meg a Kecske-hegyi kőfejtőt, köszöntve a tavasz, a nyár és az ősz kezdetét. Ezek az események napfordulók, napéjegyenlőségek környékére esnek és olyankor közelebb vannak hozzánk a tündérek. Ezért visznek/viszünk nekik mindig az adott évszaknak megfelelő színű gyertyákat és gyümölcsöket, a Líthas alkalmával ez a szín a piros. Talán kicsit gyerekesnek hangzik, de tagadhatatlanul jó néha játszani, különösen egy munkával töltött hét után.

Naplemente és Pilinszky

Amikor eljön az idő, felmegyünk a katlan tetejére, ki a lassabb, biztonságosabb úton, ki a gyorsabb, veszélyesebben, a sziklafal pereme mentén. Mivel rossz gyerek vagyok az utóbbin kapaszkodtam fel, persze nem egy pár centis párkányról van szó, de letekintve elég szédítő a látvány, olykor kb. egy – másfél méterrel a szakadéktól. Azonban úgy vagyok vele, ha a lábam elé nézek és nem vagyok hülye, nem válok kötél nélküli bungee jumperré.

Ám a rosszalkodásnak itt koránt sincs vége, mert mikor felérkezünk, mindenki elfoglal egy szilát, ahonnan lezúgni szintén egészségtelen. Hogy miért csináljuk mindezt? A naplemente páratlan látványáért.

Amikor nagyjából mindenki elhelyezkedett és mielőtt a Nap a horizont alá bukna, egyik tagunk elkezdte szavalni Pilinszky Apokrifjét. Hogy miért pont azt, nem tudom. Ez bizonyára már évek óta így megy, de hallgattam a verset, néztem a Napot és csak engedtem, hogy hasson rám a jelenet.

Nagyon nehéz leírni, milyen is volt. Kicsit olyan nem evilági és ugyanakkor nagyon is az. Városi emberként alapból ritkaság naplementében gyönyörködni, de úgy általában a panorámás kilátás sem mindennapi. Ráláttunk a budai hegyekre, miközben az ég színe mindig változott kicsit és a lemenő Nap egyre vörösebbé vált. Olyankor különösebb szemkáprázás nélkül bele lehet nézni, mintha búcsúzóul engedné, hogy meglássák.

A társaság

Személy szerint nem vagyok MTT tag, ellenben a Kósza Kommandó csapatához tartozom lassan egy éve. Őszintén szólva elég lusta kommandós vagyok még, mert két Líthason kívül nem vettem rész „bevetésen” ilyen-olyan okokból vagy ürügyekből kifolyólag, pedig már elég rég megígértem magamnak, hogy többet fogok túrázni.

Egy kedves ismerősömön keresztül keveredtem ide, aki egyébként az MTT oszlopos tagja. Tavaly láttam a Líthas általa meghirdetett eseményét a Facebookon, érdeklődtem, elmentem és idén ismét részt vettem rajta.

Maga a társaság rendkívül színes, sokféle ember sokféle sztorival. Hiába vagyok alapvetően introvertált típus, olykor azon kapom magam, hogy kifejezetten kellemes dolog emberekkel körülvenni magam és csak úgy ott lenni, hallgatni őket, időnként kicsit poénkodni is velük. Na persze ilyenkor az ott kortyolt házi pálinka is oldja a zárkózottságom, ez kétségtelen.

Tehát ez történt péntek este, az utolsó előtti busz vitt le a hegyről és mint mondjak, aznap éjjel nem kellett álomba ringatni. Végső soron újra meg újra be kell látnom, hogy a természetben eltöltött idő nagyon fontos. Jótékony hatása van, feltölt, ha úgy tetszik energetizál. Bárhol is laksz, biztos van a közelben egy kis erdő, rét vagy park, kert, úgyhogy ne légy rest, használd ki, megéri.

2 Comments

Szerinted?