Hangfürdőzés

A MagNet Közösségi Házban jártam egy este, amikor ugyanis ún. hangfürdőn vettem részt. Még sose volt részem ilyesmiben, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Igaz, hallottam már róla és némiképpen voltak ködös elképzeléseim ezzel kapcsolatban, de semmi konkrét információ nem volt a birtokomban. Annyit láttam a MagNet Ház Facebook oldalán, hogy lesz ez az esemény és mivel adomány alapúként hirdették meg, gondoltam miért is ne, ideje egy kis kísérletezgetésnek.

Kép: Nikoletta Tevely

Egy kis szkepticizmus azért nem árt

Tehát majdhogynem utolsó utáni pillanatban regisztráltam, mint részvevő a Szerhang Egyesület e-mail címén keresztül. Ők jeleztek, van még ülő hely, várnak este szeretettel. Mint kiderült a termet főként polifonok és takarók borították, sokan fekve hallgatták a hangjátékot, a falak mentén pedig székek sorakoztak. Írták, hogy a hallgatóság vigyen magával vizet, mivel ahogyan energetikailag áthangolják a rezgéshullámok a testünkben lévő vizet, úgy a palackozottat is. „Varázsvíz” gondoltam.

Na jó, ez eddig eléggé ezósan hangzik, a kíváncsiságom mellé valamennyi kétely is párosult, bár amúgy hallottam hírét, hogy a különféle rezgések, frekvenciák valóban hatással vannak az emberi szervezetre, hangultra. Azt pl. tudtam, hogy a klasszikus zene jót tesz az emésztésnek és állítólag a rockzenére jobban nő a paradicsom, tehát a hangfürdőzésben is láttam némi rációt. Persze mindez nem is közvetlenül a zene stílusának köszönhető, hiszen a zöldségeket nem érdekli különösebben mondjuk a Led Zeppelin, hanem a rezgések fejtik ki jótékony hatásukat.

Megérkezés

Kicsit elkalandoztam, vissza is térek arra a bizonyos estre, amikor ugyanis rajtam kívül még jó pár érdeklődőnek eszébe jutott fürdőzni. Az esemény FB oldalán több mint százan jelezték a részvételt, ez szerintem koránt sem tükrözi a valóságot, de úgy vélem az ötven főt elértük/meghaladtuk. Nem is ez a lényeg, hanem a fogadtatás. Szépen sorjában mentünk be a terembe és mindenkit egyenként köszöntöttek tingshával, ami tulajdonképpen egy csengettyű. Megcsendítették és az érkezők előtt lentről felfelé, kb. lábmagasságtól a fejtető fölé emeletek, amíg az szólt. Csak érdeklődve lestem mi ez, gondoltam talán egy kis ráhangolódást segítő vagy ilyesmi.

Hamar elfoglalta mindenki fekvő/ülő helyét, a terem másik végében, pont az előadókkal szembe találtam egy üres széket. A hangfürdő közel másfél óráig tartott, félhomályban, a termet mécsesek és egy kék színű LED lámpa világítottam meg sejtelmesen, voltak akik el is szundítottak kicsit. Különösebb instrukciókat nem kaptunk, nem volt vezetett imagináció vagy ilyesmi. Nem volt kötelező, de ki-ki a maga módján meditálhatott. Mivel két éve gyakorlom a zent, igyekeztem egyszerűen csak jelen lenni és a hangokra figyelni.

Hangok játéka

Nem nevezném koncertnek amit hallottam, inkább mondanám könnyed játszadozásnak a hangokkal. Meglehetősen improvizatív volt, amit egyáltalán nem bántam, hiszen az az élőzene sava-borsa, szerintem. Különféle hangtálak váltogatták egymást, hol zúgva-búgva, hol csendülve. Volt ott egy jó nagy átmérőjű gong is, amiből olyan hangokat csaltak ki, amilyenekről még csak nem is sejtettem, hogy léteznek. Az egész játék hol nyugtatóan, hol kifejezetten pezsdítően hatott. A gong lehetőségeit szinte száz százalékig kihasználták, csak úgy zengett az egész terem, mikor egy hatalmas ütést mértek rá. Kár a mennydörgés.

A hangszerek felsorolásának azonban itt még koránt sincs vége. Két hangdrum, egy didgeridoo és egy perzsa szantúr is nagy szerepet vállalt az improvizációban. Volt, hogy elrepítettek a hangok messzire, de mégis igyekeztem ott lenni, nyitottsággal és figyelemmel. Szinte észre vétlenül röppent el az idő és fogalmam sincs pontosan miként hatottak rám a különféle rezgések, de valóságos energiabombaként jöttem ki a MagNet Házból.

Megjegyzés

Utólag hozzátennék egy-két észrevételt. A terem közepén, két előadó előtt egy nagy, Buddhát ábrázoló textíliát terítettek ki. Mikor a hallgatóság szép lassan belézengett a terembe, senkinek sem jutott eszébe arra ráülni. A szervezők közvetlenül a hangjáték megkezdése előtt jelezték, hogy ott is helyet lehet foglalni, aztán letelepedtek ott négyen. Számomra ez egyszerre volt érdekes és nagyon pozitív, hogy senki se akart a Buddhára ülni.

Fotó: Szerhang Egyesület Facebook oldala

Azt viszont elég erőltetettnek találtam, hogy a végén, az egyik szervező/előadó felszólítására mindenki megölelte a mellette ülőt. Voltak ott akik egyedül mentek, én is és hát kissé vonakodóak voltunk. Végül megöleltem a mellettem ülő kedves hölgyet. Értem én, hogy egyfajta szeretetélményt akartak még pluszként belevinni vagy valami hasonlót, de ilyen esetekben, amikor a hallgatóság tagjai nagyrészt egymásnak ismeretlenek, nem tartom szerencsésnek. Nem tartom valósnak az ilyen jellegű, kvázi vezénylet szimpátia kimutatást. Nekem, mint alapvetően introvertált embernek különösen problémás. Persze át lehet karolni idegeneket is, de ez is olyasmi, ami vagy jön magától vagy sehogy.

Mindent összegezve jól éreztem magam. Nem tervezem, hogy rendszeresen látogatnám ezeket az alkalmakat, de olykor talán még részt fogok venni a Szerhang Egyesület estéjén. Érdekes kísérlet volt.

4 Comments

Szerinted?