Akadozó kommentek

Sziasztok!

Mint ahogy ti is tapasztalhattátok, a kommentelés valamiért átmenetileg nem lehetséges. Utána néztem a probléma megoldásának, de a szerveren újabb hibába ütközve, úgy döntöttem, hogy a szolgáltató felé jelzem a gikszert. Amíg megoldódik, szíves türelmeteket kérem! Köszönöm szépen!

Halogatva a halogatásról

cat-1351612_1280

Úgy tűnik, sok blogger életében eljön a pillanat, amikor a halogatásról ír bejegyzést. Ennek számtalan oka lehet: szabadságot vett ki elméjéből minden ötlet és ihlet, esetleg a mindennapi meló mellett már nincsenek plusz energiatartalékok. A magam részéről jelenleg e kettő keverékét élem meg, ill. gondolom már te magad is találkozhattál a klasszikus „majd holnap” jelenséggel. Majd holnap több energiám lesz, majd holnap jobban tudok írni a kiválasztott témáról stb. Aztán jó esetben persze ráeszmélsz, hogy az a bizonyos megváltó holnap sose jön el… ilyenkor az a legjobb, ha felkapod a laptopod vagy lehuppansz a PC elé és csak írsz, csak… Tovább

A háború utolsó napja (CGI rövidfilm)

Rendkívül sötét jövőt jósol az emberiség számára a Last Day of War c. 3D animációs rövidfilm, amelyet Dima Fedotov készített.

Az emberiség történelmének utolsó fejezete egy végzetes háború, amely során miden emberi lény életét veszti, de a harcra és pusztításra programozott gépek még tovább működnek. Amikor pedig már az utolsó bombázó gép is lezuhan, véget ér a háború a mesterséges intelligenciák számára is.

Ezzel azonban még koránt sincs vége a kisfilmnek, de nem akarok konkrétumokat írni. A lényeg, hogy számomra azt sugallta a végkifejlet, hogy az élet mindegy milyen formában, de állandóan jelen van.

Megint Líthas

Kép: Hans Braxmeier (pixabay.com)

Ha június, akkor Líthas! Na jó, a valóságban még nem ennyire bejáratott, rutin szerű a program, de idén vettem rajta rész másodszorra és biztos vagyok benne, hogy koránt sem utoljára. Hogy mi is ez az egész? Mindjárt kifejtem egy kis könnyed élménybeszámoló keretében. Mi a Líthas? Nos, ez az a kérdés, amire nem találtam kielégítő választ az internet berkein belül, legalábbis egyenlőre. Ellenben a Bealtaine-ről találtam egy használható Wiki cikket, ehhez a kelta eredetű ünnephez hasonlítanám a Líthast, melyet minden évben a júniusi napforduló közelében tart meg a Magyar Tolkien Társaság és annak széles baráti köre. Magát az eseményt úgy… Tovább

Shame (2011)

Shame6

A filmkészítők leggyakrabban a droggal kapcsolatban reprezentálnak különféle elrettentő történeteket, ha a szenvedélybetegségekre és annak súlyos következményire akarják felhívni a figyelmet. Kétségtelen, hogy nem szabad elhanyagolni a témát és nagyon is komolyan kell venni a már kialakult problémát. Azokkal az emberekkel, akik a drog- vagy alkoholfüggőségben szenvednek, okkal foglalkoznak rengeteget, de mi van azokkal, akik más szenvedélyek miatt kerültek függő helyzetbe? Hiszen a szenvedélybetegség tárgya bármi lehet, pl. szerencsejáték, kényszervásárlás, szex, utóbbiról szól a Shame c. film. A szitu… Történetünk in medias res veszi kezdetét, magát a karaktert eleinte csak egyetlen aspektusból szemléltetve. A film így rögvest ráfokuszál a lényegi… Tovább

Juuichi 十一 avagy tizenegy

Nevezhetjük New Age, Healing vagy Progressive stílusnak teljesen mindegy mivel címkézzük, hiszen a zene magáért beszél vagy inkább zeng. A YouTube olykor igazán különleges gyöngyszemeket tartogat az újdonságokra nyitott zenekedvelők számára, mint a milyen a japán Juuichi (magyarul: tizenegy) csapat.

Sajnos nem találtam sok információt róluk a Neten, a YouTube és a Facebook oldalukat tekintve úgy tűnik, egy friss, ám koránt sem kezdő zenészekből álló együttes első lépéseinek lehetünk tanúi, akiket a későbbiekben érdemes lesz nyomon követni.

Amikor egy blogger önkritikát gyakorol

home-office-336581_1280

Már nem egyszer olvastam blogolással kapcsolatos hasznos tanácsokat és a többségük valóban az is. Szépen leírják, mit érdemes átgondolni mielőtt belekezdesz, mi legyen a célkitűzés stb., némelyik egész részletesen elmagyaráz mindent, a névválasztástól egészen a címkézésig. Ha mindezek tükrében és önkritikusan tekintek a blogomra, akkor azt látom, hogy igen csak hagy kívánni valót maga után. Nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy ez a kis virtuális irománygyűjtemény miden, mondjuk úgy „szakmai” kritériumnak megfeleljen, mégis szeretnék egy már-már professzionálisan működő felületet, minőségi írásokkal. Számomra ez utóbbi a blogolás eszenciája, úgy megosztani a gondolatokat, hogy az értékes és élvezhető írások számát gyarapítsa a világhálón… Tovább

A vélemény olyan, mit a…

new-brighton-1239724_640

Korábban is, de főként az elmúlt napokban lettem figyelmes arra, miként tudja felborzolni az emberek nagy többségének kedélyét egy-egy úgynevezett „véleményvezér” kirohanása. Legutóbb Barok Eszter blogján találkoztam ilyen bejegyzéssel, amelyben – teljesen érthető okokból kifolyólag – felháborodott egy, az anyák napjával vagy inkább az anyasággal kapcsolatos bejegyzésen/megjegyzésen (a melynek szerzőjét itt azért nem tüntetném fel, mert nem kívánok senki számára sem gerilla reklámot csinálni). Barok Eszter reflektáló írása csak egy példa a sok közül és persze egy pillanatig sem csodálkozom azon, ha ilyen jellegű írások születnek. Az alatta szereplő kommentek is sokat árulkodnak arról, hogy képes belegázolni egyes emberek lelkébe… Tovább

Ghost in the Biorobot

dingzeyu_li_unsplash

Van, aki fel sem veti a kérdést, viszont akadnak, akik elméjében újra és újra fölmerül: van-e az embernek lelke? Nyilván nem én vagyok a megfelelő személy, aki erre megmondaná a konkrét választ (ha létezik egyáltalán olyan), de tagadhatatlan, hogy nem egyszer elmerengtem/merengek a kérdésen és kialakult bennem egy szubjektív nézet, amit máris kifejtek egy röpke bejegyzés erejéig. Az előző postom kommentjében egy blogger kollegina (ha fogalmazhatok így), Tücsi vetette fel a témát, legalábbis utalt rá. Remélem nem gond, ha ide is beidézem: „Valójában az emberi érzelmek sem többek mint programok…A kémia csodája….Nem evolúciós származék, hanem tökéletes bio-robot.. Bennem még mindig… Tovább